Augusztus 7., vasárnap

Az elmúlt két évben, mióta a Ferencváros játékosa vagyok alig akadt meccs, amit ki kellett hagynom. A mögöttünk lévő szezonból mindössze két ilyen bajnokira emlékszem, a Békéscsaba illetve a Pápa ellenire. Ebben az idényben sajnos már most "elkönyvelhetem" az első kihagyott meccsemet. Még a Fehérvár elleni találkozón kaptam egy rúgást a sarkamra, amivel azóta is kínlódok, és ami miatt nem léphettem pályára Kispesten.  A mérkőzést megelőzően mi, sérültek (mert sajnos nem egyedül voltam kényszerpihenőn...) is a csapattal voltunk. A többiekkel együtt buszoztunk át a Bozsik Stadionba, ott azonban Balog Zolival, Grósz Robival, Udvarácz Milánnal és Budovinszky Krisztiánnal egyetemben én nem az öltöző, hanem a lelátó felé vettem az irányt. Nagyon rossz érzés volt kívülről nézni a találkozót, tudván, hogy mi nem tudunk segíteni. Az első félidőben visszafogottabb teljesítményt nyújtott a csapat, a folytatásban azonban Tőzsér Dani beállításával megélénkült a játék, sajnos azonban két elkerülhető góllal vereséget szenvedtünk.  A meccset követően Dani, a barátnője, Zsanett, valamint a feleségem, Zsuzsi társaságában Visegrádon ebédeltem. Danival mindíg is jó volt a kapcsolatom, közös programokat pedig azóta szervezünk, hogy a párjaink megismerkedtek, és barátnők lettek. Gyakran kirándulunk, de előfordul az is, hogy közösen főzünk.  Na jó, inkább a lányok, Ők viszont nagyon jól! Ezúttal tehát Visegrádon jártunk, ezek a képek az ottani lovagétteremben készültek.  

Augusztus 8., hétfő

A reggelemet - immár szokásosasn - Berkes doktornál kezdtem a Sportkórházban, onnan pedig az Üllői útra mentem edzésre; sajnos azonban a sarkam miatt csak kívülről nézhettem a többieket. Ez után vissza kellett térnem a Sporkórházba, ahol mint mindennap, ezúttal is mágneses kezelést kaptam. A délutánt a nejemmel töltöttem, különféle ügyeket intéztünk.

Augusztus 9., kedd

A Fehérvár elleni meccs óta csak konditeremben edzhettem, többnyire szobabicikliztem. Már elég unalmassá vált az egy helyben tekerés, így kicsit "életszerűbbé" tettem: a feleségemmel, Danival és a barátnőjével kibicikliztünk Szentendrére. Ebédeltünk, sétálgattunk, majd késő délután elindultunk visszafelé - ezúttal azonban már HÉV-vel. Az estém sokakhoz hasonlóan nekem is a televízió előtt telt: a Machester United - DVSC meccset néztem. Természetesen a Debrecennek szurkoltam, lévén magyar csapat, ráadásul több játékossal, így egykori Dunaferres csapattársaimmal Éger Lacival és Nikolov Balázzsal a mai napig nagyon jóban vagyok. Nem játszott rosszul a DVSC, ám sajnos ez a realitás, jelenleg ekkora különbség az angol és a magyar futball között. A visszavágóra azonban a vereség ellenére is kimegyek szurkolni a magyaroknak.

Augusztus 10., szerda

Végre újra a csapattal edzhettem! Teljes intenzítással végeztem valamennyi gyakorlatot, és szerencsére semmiféle fájdalom nem jelentkezett. Tudom azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy már tökéletesen rendbe jött a sarkam, éppen ezért a már említett másneses kezelésen túl más módszerrel is igyekszem lerövidíteni a gyógyulás idejét: délután Kalocsára utaztam a testvéremmel, ahol is Mohácsi doktor egy speciális géppel kezelte az Achilles-ínamat. Ez csökkenti a gyulladást, valamint a sérülésből visszamaradt meszesedés ellen is hatékony.

Augusztus 11., csütörtök

Kétszer edzettünk, délelőtt illetve kora este. A két tréning között ezúttal is a Sportkórházba mentem, ahol megkaptam a szokásos kezelést. Gyorsan el is telt a nap, az estémet otthon töltöttem Vacsorát Zsuzsi főzött - mint midíg, most is nagyon finomat.

Augusztus 12., péntek

Balog Zoli egyik kedves ismerőse vitt el minket a válogatott találkozójára, a Kempinski Hotelbe. Onnan a Petneházy golfklubba mentünk, hogy elfoglaljuk a szálláshelyünket. Én Böőr Zolival, Priskin Tamással, valamint Buzsáky Ákossal (Ő csapata bajnoki mérkőzése miatt csak vasárnap érkezett meg) kerültem egy faházba. A beosztást a szöetségi kapitány készítette el, feltételezem, nem véletlen, hogy más-más klubcsapatokban szereplő játékosokat tett egy házba, hiszen ez is elősegíti, hogy jobban megismerjük egymást.

Augusztus 13., szombat

A péntekihez hasonlóan, vagyis jobbára edzésekkel telt a nap, este pedit tartott egy kis taktikát a szövetségi kapitány. A madridiak tréningjét nem láttuk, lévén mi is abban az időben edzettünk. Akire különösen kiváncsi lettem volna, az Zidane, illetve Guti. Bár a Real valamennyi tagja nagyszerű játékos, az én szememben ők ketten emelkednek ki leginkább. No másnap azért láthattam őket - testközelből...

Augusztus 14., vasárnap

Reggeli, edzés, ebéd, csendespihenő - vagyis a szokásos menetrend szerint indult a nap. A folytatás azonban már nem  volt mindennapi, hiszen este a Real Madrid ellen léptünk pályára. Lothar Matthaustól ezúttal csereként kaptam lehetőséget. Emiatt sértődésről azonban természetesen szó sem lehetett, hiszen úgy vélem, egy válogatottban szerepeljenek mindíg a legjobbak, a kapitány döntését pedig el kell fogadni. Annak örülök, hogy pályára léphettem, hiszen ez egy olyan mérkőzés volt, amelyet bizonyára sohasem felejtek el.