Emlékszel arra, mikor fejeltél utoljára gólt?
- Azt hiszem még a BVSC-ben…
És az MTK elleni gyõztes gól?
- Ja, tényleg, most hogy mondod… Pedig nem is volt olyan rég az örökrangadó. Akkor ezek szerint már háromnál járok. A Fradiban már kettõt is szereztem, az elsõ viszont annak idején még a BVSC-ben. Annak idején egyébként a vasutascsapatnál zártam életem legeredményesebb szezonját: félév alatt öt gólt szereztem.
Idén tétmeccsen már négygólos vagy, nálad csak Vágner eredményesebb.
- Tavaly is így kezdtem. Remélem, most nem állok meg ennyinél… Erre talán azért is van nagyobb esélyem, mert mostanában általában én rúgom a büntetõket.
Méghozzá hibátlanul. Mikor „jöttél rá”, hogy ilyen jól rúgod a tizenegyeseket?
- A Fradiban csak ebben az idényben rúgtam elõször büntetõt, de korábbi csapataimnál egyszer-egyszer azért oda álltam a labda mögé. Összesen hat tizenegyest rúgtam profi pályafutásom során, a mérlegem pedig hatból hat.
Tavaly viszonylag sok gondunk volt a büntetõkkel. A Te neved hogyhogy nem került szóba a rúgóknál?
- Tavaly azért kicsit más volt az alaphelyzet, hiszen rengeteg jó ítéletvégrehajtó volt a csapatban. Ott volt Tököli és Gera, Lipcsei se nagyon hibázott korábban, csakúgy, mint Sasu vagy Leo. Lipcseinek egyébként nagyon sokat köszönhetek ezen a téren: idén mindkétszer õ lépett hozzám, és mondta, hogy bízik bennem, úgyhogy rúgjam én. Nincs egyébként kijelölt tizenegyes rúgó – legalábbis egy ideje -, hanem az rúgja, aki a legjobban bízik magában. Eleinte László Csaba még egyértelmûen Huszti Szabit bízta meg ezzel, de most már változott a helyzet. Én azonban azt mondom, hogyha a Szabi végre visszatér, akkor újra õ áll majd a labda mögé, legalábbis én átengedem neki a jogot.
Akkor mostantól jobb híján maradnak a fejes- és az akciógólok?
- Jó lenne. Csaba tõlem is rendszeresen kéri, hogy próbáljam meg még inkább segíteni a támadásokat, támogatni a csatárokat. Még ha talán nekem nem is igazán ez a legfontosabb feladatom – sokkal inkább az elõkészítés -, ám természetesen szeretnék minél többször betalálni. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy az eddigi mezõnymunkám mellett ez még több futást igényel tõlem, ám mindezt azt hiszem, tökéletesen kárpótolja az, ami egy-egy gólom után a lelátón „zajlik”. Leírhatatlan érzés volt például az, amikor a Millwall ellen szerzett gólom után õrjöngtek a drukkerek. Félreértés ne essék, nem udvarolni akarok én a szurkolóinknak, de egyszerûen fantasztikus volt azt átélni. Én még soha nem játszottam telt ház elõtt Magyarországon, egy ilyen meccs miatt érdemes idehaza is futballistának lenni. A közönség végig mellettünk állt, és ez óriási pluszt jelentett a csapatnak. Reméljük, hogy a következõ hetekben tudunk még egymásnak ilyen nagy örömet okozni, mint a Millwall elleni meccs elsõ félidejében.
Te viszont – átmenetileg – ebbõl kimaradsz, hiszen sárga lapjaid miatt – a válogatott meccshez hasonlóan – nem léphetsz pályára.
- Nem szeretném magam védeni, de most tényleg olyan esetért kaptam lapot, ami nem, hogy sárgát nem ért, hanem még szabálytalanság sem volt. Az ellenfelem tartott rá a lábamra, csak ügyesen játszotta el a faultot. Nagyon zavar, hogy emiatt nem léphetek pályára legközelebb, hiszen a tiranai után ez volt a második sárgám. A válogatott egy kicsit más tészta, hiszen ott fél éve még nem is igazán bízhattam benne, hogy az lesz majd a problémám, hogy két sárga miatt ki kell hagynom egy roppant fontos tétmeccset. Ez is nagyon bosszant, hiszen a válogatott is fontos szerepet tölt be az életemben, bár azért a Fradi szereplése mindennél fontosabb.
Gondolom, most már azért nem esne jól, ha legközelebb kimaradnál a válogatott keretbõl.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne várnám ezután rendszeresen a meghívót, még ha annak idején teljesen véletlenül is kerültem a keretbe. Úgy érzem, eddig mindent megtettem azért, hogy ott is maradjak, de ez természetes, hiszen csak addig van jogom a meghívót várni, amíg én mutatom a legjobb formát, ha más jobb lesz, akkor kapjon õ meghívást. Matthäust azért is becsülöm, mert nála tényleg nem az számít, hogy kit hogy hívnak, hanem az, hogy éppen ki van a legjobb formában. Talán ebben van a válogatott ereje, tudunk egymásért, a nemzeti színekért küzdeni. Ez az Izland elleni találkozón is maximálisan bebizonyosodott, az egy nagyszerû gyõzelem volt. Vannak azonban arról a találkozóról negatív élményeim is.
Éspedig?
- Mint ismert, a Megyeri úton rendezték a meccset. Rólam mindenki tudhatja, hogy a Ferencvároshoz éppen onnan igazoltam. Meg is fogadtam, hogy nem fogok az újpesti szurkolókról rosszat mondani – miért is tettem volna? -, ezt eddig tartottam is, de most van egy kis csalódás bennem. A válogatott meccsen az újpesti szurkolók egy része végig anyázott, amikor a szögletet mentem beadni, akkor páran meg is dobáltak. Azt nem várom el, hogy egy Fradi-Újpest meccsen szeressenek, sõt, természetes, ha szidnak, az viszont számomra érthetetlen, hogy egy válogatott mérkõzésen, amikor mi játékosok, fradisták, újpestiek, légiósok egy célért, a piros-fehér-zöld színekért küzdünk a pályán, akkor mi értelme van a szidalmazásnak. Szerencsére azonban nem mindenkire jellemzõ ez a fajta hozzáállás. Korábban azt nyilatkoztad, hogy Te az öltözõben és a pályán sem vagy vezéregyéniségnek való. Stabil válogatott játékosként azért gondolom változott a helyzet.
- Úgy érzem, hogy nem, szerintem ez nem is az én feladatom. Arra ott van az „elit”: Lipcsei Peti, Szûcs Lajos, Balog Zoli és a többiek, akik már jó ideje itt játszanak, és ez szerintem így is van rendjén.
Mostanában viszont néha úgy tûnik, hogy hangosabb, keményebb és némileg idegesebb vagy a pályán.
- Rám jár a rúd. Olyan szituációkból jövök ki rosszul, amibõl korábban sose. Szándékosan soha nem akarok senkinek sérülést okozni, hiszen az ellenfelem is ebbõl él. Voltak olyan idõszakaim, amikor hónapokig megúsztam sárga nélkül, most nem ezeket az idõket élem. Már családi körben is szóba került a téma, ezért az utolsó két bajnokin nagyon odafigyeltem arra, hogy még véletlenül se lehessen rám sütni azt, hogy durva és agresszív vagyok. Remélem, ezzel vége ennek a rosszabb periódusomnak, és most megint az következik, amikor a bíróknak nem kell majd fegyelmezniük engem.
Panaszra azonban nem lehet okod, hiszen tulajdonképpen csak jó dolgok értek az elmúlt hónapokban. Meddig lehet ezt a felfelé ívelõ pályafutást még tovább fokozni?
- Mindenkinek vannak sikeresebb periódusai, és nem tagadom, nekem most valóban szerencsés idõszakom van. Remélem, ez a jövõben sem törik meg. Számomra azonban a legfontosabb mindig az, hogy a saját magam és az édesapám által kitûzött elvárásoknak megfeleljek. Mindig új és új célokra van szükség, a Fradinál ez adott. Elõször volt a BL-fõtábla, aztán amikor az nem jött össze, akkor ez módosult arra, hogy be kell jutni az UEFA csoportkörbe. Most ez is sikerült, úgyhogy most a továbbjutást kell megcélozni. Aztán ha az is sikerül, akkor majd térjünk vissza az új célokra, ok?