- Tavaly nyáron nehéz időszakban kerültél hozzánk. Miért választottad a Fradit?
- Természetesen az is közrejátszott a döntésemben, hogy Garami Józsi bácsi volt az edző, akivel korábban már dolgoztunk együtt. Egyébként pedig szeretem a kihívásokat. Tisztában voltam vele, hogy mire vállalkozom, de számomra nem volt kérdéses, hogy elfogadom e-a Fradi ajánlatát.
- Nem féltél?
- Nem hiszem, hogy bármitől is félnem kellett volna. Ami tavaly május 30-án történt, az egyszerűen nem ismétlődhet meg magyar pályákon.
- Újpestről jöttél. Ennek érezted bármiféle hátrányát?
- Nem, mivel ideigazolásom után pár nappal játszottuk a Szuper kupa-döntőt az MTK ellen, ahol ugyan kikaptunk, de a szurkolók, újságírók, csapattársak és az edzőim szerint sem ment rosszul a játék. Az első két fordulóban aztán rúgtam két gólt, így senki nem foglalkozott azzal, hogy honnan jöttem.
- Később azonban voltak gyengébb periódusaid, akkor sem "találtak meg"?
- Ha jól ment a játék, akkor sem kiabálták kórusban a nevemet a szurkolók, viszont, ha gyengébben teljesítettem, akkor sem szidtak. Szerencsére nem játszottam olyan rosszul, hogy megutáljanak. Győrből azért kellett eljönnöm, mert annyira utáltak, hogy már nyomasztó volt számomra pályára lépni. Itt a Fradiban úgy voltam ezzel: ha már nem szidnak, akkor az siker.
- Viszont az FTC.hu-n a szurkolók a szezon legjobb középpályásának választottak?
- Meglepett, de nagyon örültem neki. Ez talán azt is bizonyítja, hogy a szurkolók most már igazi fradistának tartanak, és befogadtak. Ugyan voltak gyengébb mérk?zéseim, de minden egyes alkalommal küzdöttem, hajtottam, ilyen szempontból mindegy volt számomra, hogy csereként vagy kezdőként kaptam lehetőséget. Szerencsére azonban többször volt példa az előbbire.
- Sokan mondják, hogy a Fradiban játszani más, mint bárhol máshol Magyarországon. Számodra ez miben nyilvánult meg?
- Valóban így van. Pályafutásom során még soha nem szerepeltem annyit újságokban, mint az elmúlt egy évben. A kupa, és a bajnoki győzelem után pedig szinte naponta kerestek. A válogatott meccsek előtt, után és között pedig már szinte óránként. Egy picit furcsa volt számomra, hogy a sajtó minden lépésemről tudni akart, de tudtam, hogy most én vagyok a sláger. A Fradiban játszani, nem csak emiatt más. Itt a játékosok a kirakatban vannak, bármit tesznek, negatív vagy pozitív értelemben, sokkal nagyobb visszhangot vált ki.
- Szeretsz szerepelni?
- Csak annyira, amennyire a játékom miatt megérdemlem. Persze jól esik, ha az újságokban a saját képeimmel találkozom, és mondjuk nem a bűnügyi krónika rovatban. Soha nem sztároltattam magam, talán azért, mert nem is vagyok sztár.
- Minek tartod magad?
- A pályán egy melós kisembernek, aki minden meccsre úgy megy ki, hogy 120 százalékot akar nyújtani. A pályán kívül pedig egy jó humorú fiatalembernek, aki immár boldog férj is.
- Azt hiszem, azzal nem mondok újdonságot, hogy ez volt életed legjobb szezonja.
- Most tényleg minden összejött a fociban és a magánéletben is. Sok meccsen játszottam, és tényleges szereplője voltam a sikereknek. Azt hiszem én is hozzátudtam tenni valamit a Ferencváros 20. kupa-, valamint a 28. bajnoki címéhez.
- Ha jól tudom, a bajnoki aranyérmedet édesapádnak ajándékoztad. Miért?
- Mert neki köszönhetem. Ha a kezdetektől fogva nem olyan kemény velünk, és nem csattannak el a pofonok, akkor most ennek a bajnoki címnek sem vagyok részese. Ha nincsenek a jobb egyenesek, akkor most valószínűleg valahol azt ünnepelném, hogy nem estünk ki az NB I-b?l. Azt azonban még el kell mondanom, hogy édesapám visszaadta az érmet, mondván én dolgoztam meg érte, nálam a helye.
- Hogyan áll most a házi verseny a bátyáddal?
- A bajnoki címek és a válogatottság tekintetében döntetlen, viszont ő még nem nyert kupát. - Jó esélyed van, hogy válogatottságban növeld az előnyödet.
- Természetesen én is szeretnék minél többször szerepelni a válogatottban, de nem hiszem, hogy az fog dönteni, mit tettem azért, hogy ott lehessek a németek ellen, hanem sokkal inkább az, hogy mit teszek majd, hogy ott legyek a jövőben. Tény, nem ment rosszul a játék, de ha felépülnek a sérültek, nem gondolom, hogy stabil helyem lesz a csapatban. Abban azonban bízom, hogy a kapitány nem felejt el, és továbbra is szem előtt fog tartani.
- őszintén: egy ilyen hosszú, fárasztó szezon után, amikor ráadásul az esküvődet is tervezted, nem fordult meg a fejedben, hogy te is lemond a válogatottságot.
- Én ezt nem tehettem meg, de nem is akartam megtenni. Ugyan kaptam kisebb nagyobb rúgásokat az utolsó bajnokin, de én hihetetlenül boldog voltam, hogy Matthäus behívott a keretbe. Akkor nem érdekelt, hogy mennyire vagyok fáradt, csak az, hogy pályára léphessek Kínában és Németországban. Utólag hallottam olyan hangokat, hogy azért volt könnyű dolgom a meccseken, mert olyan hirtelen jött a meghívás, hogy időm sem volt idegeskedni. Erre csak azt tudom mondani, hogy a két válogatott találkozó közt volt három nap, így ezalatt akár össze is csinálhattam volna magam, de nem vagyok ilyen típus.
- A németek elleni meccsre az esküvődről utaztál. Az újdonsült feleséged mit szólt ehhez?
- Mivel Zsuzsi is jött velem, nem volt ellene kifogása, de egyébként sem lett volna. Ő nagyon jó tudja, hogy nekem mi a jó, és mi szolgálja a fejlődésemet. Az utóbbi id?szakban már részben átvette édesapám szerepét. Mindenben kikérem a véleményét, és adok is arra, amit mond.
- Elképzelhető, hogy jövőre már Ő kapja a bajnoki aranyérmet?
- Az is megeshet.