A téged ismerők szerint sokkal agresszívabb és keményebb a játékod, mint pár évvel ezelőtt. Egyetértesz ezzel a véleménnyel?
Részben igen. Ez két dolognak tudható be, egyrészt attól függ, hogy mit követelnek tőlem az edzőim, másrészt négy évvel ezelőtt volt egy súlyos sérülésem, és a felépülésem után el kellett telnie egy kis időnek, amíg visszanyertem a régi formámat.
- Volt olyan edződ, aki azt kérte, hogy puhány legyél?
- Nem erről van szó, de például Győrben vagy Dunaújvárosban más volt a feladatköröm, mint mondjuk itt a Fradiban. Most robotolnom, futnom, ütköznöm kell, míg korábban nem kellett ilyen kemény melót végeznem.
- Bárkinek nekimész a pályán?
- Nem félek senkitől, de azt hiszem ez a normális. Mivel ránézésre nem vagyok egy robosztus játékos, ezért egy-egy belépővel tudatnom kell az óriásokkal, hogy én is a pályán vagyok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy 90 kilós pali belépése után elszálljak, mert még azt gondolja, hogy bármit megtehet velem. Igenis éreztetnem kell, hogy én vagyok az erősebb, mégha ez nem is igaz.
- Ez az agresszivitás és keménység a magánéletben is megmutatkozik?
- Most már nem. Általános iskolában azonban sokat verekedtem, tanulni nem szerettem, ígyhát maradt a bunyó, meg persze a foci, amit már akkor is komolyan vettem. Könnyű dolgom volt, mert a bátyám mindig ott állt mögöttem, ha bármi problémám volt, lerendezte az ügyet.
- Gondolom, ekkor már mindketten fociztatok.
- Így van, a Vasasban kezdtünk, de hamar átkerültem a Honvédhoz, mivel Angyalföldön közölték velem, hogy belőlem soha nem lesz focista, mivel a legkisebb szellő is elfújna. Az-az igazság, hogy sokkal komolyabban vettük a focit, mint az iskolát. Igaz a futballt nem vehettük félvállról, hiszen édesapánk ott állt mögöttünk, és ha lazsáltunk vagy nem koncentráltunk kellőképpen a focira, akkor csattant a pofon. Azt nem bánta, ha a matekból egyest kaptam, de ha véletlenül kihagytam egy edzést, az megbocsáthatatlan bűnnek számított.
- Édesapáddal mai napig rendkívül szoros a viszonyod.
- Neki köszönhetem, hogy profi labdarúgó lettem, hiszen az atyai pofonok nélkül ez nem ment volna, ha egy picit is enged a gyeplőn, valószínűleg nem lett volna belőlem első osztályú labdarúgó. Felnőttként is rengeteget segített, a mai napig ő egyengeti a pályafutásomat.
- Bátyád, Rósa Henrik az Újpestben játszik, te a Ferencvárosban. Édesapád kinek fog szurkolni a rangadón?
- A Rósáknak. Apunak nincs kedvenc csapata, ő mindig azért szorít, hogy nekünk jól menjen a játék. A mérk?zéseken jobbára csak minket figyel, a végén pedig elmondja a véleményét. Általában mindig kritizál, csak a rosszat veszi észre, dicsérni nem igen szokott.
- Ki a jobb játékos Rósa Henrik vagy Rósa Dénes?
- Most udvariasságból azt kellene mondanom, hogy a bátyám, de igazából nem tudok különbséget tenni. Henrik ugyanis egy játékosabb, irányító jellegű labdarúgó, míg én futósabb rakkolósabb focista vagyok.
- Nyilván több alkalommal játszottatok egymás ellen. Milyenek a testvércsaták?
- Amikor én Győrben, Henrik pedig a Dunaferrben szerepelt, többször játszottunk egymás ellen, a pályán azonban keveset találkoztunk. Persze, ha úgy hozta a sors ugyanúgy beléptem a bátyámnak is, de természetesen ez kölcsönös volt. Arra azonban mindig figyeltünk, hogy ne csússzunk egymás nyakára.
- A két csapat szurkolói nem igazán szeretik, ha a Fradiból Újpestre vagy a Megyeri útról az Üllői útra igazolnak a játékosok. Neked milyen tapasztalataid vannak?
- Újpesten három hónapot töltöttem és a szurkolók a szavazatai alapján én lettem az év középpályása, azt gondolom ez igazi elismerés. A Fradinál csak pár hete vagyok, de remélem sikerül magam elfogadtatnom. Ha jól fog menni a játék és rugdosom a gólokat, nem hiszem, hogy bármiféle probléma felmerülne.
- Sokan vándormadárnak tartanak, hiszen 26 éves korod ellenére több csapatban is megfordultál.
- Ez igaz, de azt gondolom, hogy mindig felfelé igazoltam. A BVSC-ből egy jobb Győrbe, onnan egy ezüstérmes Dunaferrbe, majd egy szétes? újvárosból az Újpestbe, most pedig az ország legjobb csapatában focizhatok. Úgy gondolom innen már nincs felfelé, legalábbis Magyarországon nincs.
- A Fradiban egy ideig nézők nélkül kell játszanod hazai pályán. Ez mennyire lehangoló számodra?
- Nagyon, engem ugyanis az átlagosnál is jobban doppingolnak a nézők, és szerencsére a Győr kivételével mindenütt szerettek a szurkolók.
- Ott miért nem?
- Évekkel ezelőtt a BVSC-ből kerültem Győrbe, de mivel kevés játéklehetőséget kaptam, ezért visszatértem a vasutasokhoz. Mivel a győriek nem kötötték ki, hogy ellenük nem léphetek pályára, így hát játszottam. Pechjükre életem egyik legjobb teljesítményével rukkoltam ki, rúgtam egy gólt, adtam egy gólpasszt, és megvertük a Győrt. Ezt követően a szurkolók nem nagyon tudták megbocsátani, hogy pályára léptem ellenük, és az én gólommal le is győztük őket.
- Ha jól tudom Győrhöz azért egy kedvesebb emlék is köt.
- Itt ismerkedtem meg a barátnőmmel, aki ma már a menyasszonyom. Most fejezte be a főiskolát, így az elkövetkező időben valószínűleg több időt fogunk együtt tölteni, jövőre pedig minden bizonnyal bekötik ezt a kopasz fejemet.
- Ha már szóba hoztad a fejedet. Mióta viselsz ilyen praktikus frizurát?
- Nem önszántamból vagyok kopasz. Már 19 évesen hullani kezdett a hajam, 20 éves koromra pedig kihullott. Azóta nem kell fésülködnöm, igaz ezt megelőzően is rövid hajat viseltem, azt gondoltam, hogy így megerősödnek a hajhagymáim, és még 50 évesen dús hajkoronám lesz. Ebben alaposan tévedtem. Kevesen tudják, hogy tinédzserként egy nagyon rövid ideig hosszú hajat viseltem, de elég idétlenül néztem ki, ezért hamar levágattam.
- A hajad valószínűleg már nem fog kinőni, de mi az, amire reális esélyed lehet?
- Három dolgot szeretnék: bajnokságot nyerni a Fradival, bekerülni a válogatottba, és tovább tanulni. Az igazat megvallva az utóbbit inkább édesapám erőlteti. Henrik ugyanis elvégezte a Pénzügyi is és Számviteli Főiskolát, jelenleg pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára jár. Most, hogy a fociban elértünk valamit, apu szeretné, ha tanulnánk is.
- Melyik teljesülhet legkönnyebben a három közül?
- Tornyi Barnabásnál szerepeltem az olimpiai válogatottban, ezért reméltem, hogy a nagyok közé is bekerülhetek, de erre most nem látok esélyt. Tanulni nem nagyon szeretnék, mivel nem tudok sokáig egy helyben ülni, így nem marad más, mint a bajnoki cím a Fradival. Ez szintén nem lesz könnyű, de csakazértis megmutatjuk mindenkinek, hogy a Fradival nem lehet elbánni.